"Az elmúlt tíz évem alapvetően nehéz volt, benne számos felesleges küzdelem...    ...Úgy gondoltam, én már nem festek többet. Hiszen soha nem szerettem olyan dolgot csinálni, ami értelmetlen. Tavasszal, a mandulafák virágzásának idején beültünk az autóba, és ellátogattunk a Balaton-felvidékre. A szirmokkal teli mandulafa a kedvencem. Gyönyörű látvány, amikor még nincsenek rajta levelek, csak azok a nagyon finom színű virágok és önmaga a jó szerkezetű fa. Ott, akkor a festői táj, a színek, az illatok Toszkánát idézték fel bennem. Hazaérve úgy éreztem, hogy akkor mégis festek. Elsőnek vászonra került egy mandulavirágos kép. Még kész sem volt teljesen, amikor már jött a második festmény ötlete, majd szépen-lassan jönni akart a többi is."